Automata öntözőrendszer telepítése házilag
Miért érdemes házilag telepíteni az öntözőrendszert
Az automata öntözőrendszer telepítése első hallásra bonyolultnak tűnhet, de egy kis-közepes kertben teljesen megoldható házilag is. A legnagyobb előnye, hogy pontosan úgy alakíthatod ki, ahogy neked kell, és közben rengeteg pénzt spórolsz a szakemberek díján.
Egy átlagos 200-300 négyzetméteres kertben számolhatsz 150-250 ezer forint anyagköltséggel, míg a telepítéssel együtt ez akár 400-500 ezer is lehet. A munka nagy része nem igényel különleges szakértelmet, inkább alapos tervezést és némi türelmet.
A telepítés előtt érdemes átgondolni, hogy mennyi időd van rá. Egy hétvégén simán megcsinálható egy kisebb kert, de ha nagyobb területről van szó, vagy bonyolultabb a terepviszony, akkor inkább számolj két hétvégével. A legfontosabb, hogy ne kapkodj: a rossz tervezés később sokkal több bosszúságot okoz, mint amennyit az alapos előkészítéssel spórolhatsz.
A házilag telepített rendszer legnagyobb kihívása a tervezés. Nem elég csak megvenni a csöveket és szórófejeket, hanem pontosan ki kell számolni, hogy melyik zóna mennyi vizet igényel, milyen nyomás szükséges, és hogyan osztod be a körzeteket. Ha ezt jól csinálod, olyan rendszert kapsz, ami évekig problémamentesen működik és tényleg csak annyit öntöz, amennyit kell.
A kert felmérése és a zónák kialakítása
Az első lépés mindig a kert alapos felmérése. Rajzolj egy vázlatot a kertről, jelöld be rajta a növényeket, a pázsitot, az ágyásokat, a bokrokat. Nem kell építészeti pontosság, de a távolságoknak nagyjából stimmelniük kell. Egy négyzetrácsos papír sokat segíthet, ahol mondjuk egy négyzetrács 1 méternek felel meg. Jelöld be a vízcsapot is, mert onnan indul majd a rendszer.
A zónák kialakításánál az a lényeg, hogy hasonló vízigényű növényeket csoportosíts. A pázsit például teljesen más öntözést igényel, mint a rózsaágyás vagy a sziklakert. A pázsitnak gyakori, de rövidebb öntözés kell, míg a bokrok ritkábban, de mélyebben szeretik a vizet. Ha mindent egy zónába tennél, akkor vagy a pázsit szárad ki, vagy a bokrok rothadnak el a túlöntözéstől.
Egy átlagos kertben általában 3-5 zónával számolhatsz. Az első zóna lehet a pázsit, a második a virágágyások, a harmadik a bokrok és cserjék, a negyedik pedig esetleg a zöldséges. Ha van árnyékos és napos rész is, azokat is érdemes külön zónába tenni, mert az árnyékban lévő növények jóval kevesebb vizet párologtatnak el.
A zónák mérete nem lehet végtelen. Egy átlagos házi vízvezeték 3-4 bar nyomással és körülbelül 2000-2500 liter/óra vízhozammal számol. Ez azt jelenti, hogy egy zónában maximum 6-8 szórófej működhet egyszerre, attól függően, hogy milyen típusúak. Ha ennél többre lenne szükség, akkor újabb zónát kell létrehozni, és időzítve egymás után futtatni őket.
Vízigény számítás a különböző növényekhez
A vízigény számítás az egyik legkritikusabb pont, amit sokan elhanyagolnak. Nem elég ráérzésre öntözni, mert akkor vagy túl sokat, vagy túl keveset fogsz. A pázsit például nyáron hetente körülbelül 20-25 liter vizet igényel négyzetméterenként. Ez azt jelenti, hogy egy 100 négyzetméteres gyepnek hetente 2000-2500 liter víz kell.
A virágágyások vízigénye változóbb, de általában 15-20 liter körül mozog négyzetméterenként hetente. A bokrok és cserjék mélyebb gyökérzettel rendelkeznek, nekik ritkábban, de nagyobb adagokban kell öntözni: körülbelül 30-40 liter hetente, de ezt akár két alkalomra is szétoszthatod. A zöldségesben a paradicsom és a paprika kifejezetten szomjas, nekik akár napi öntözés is kell, míg a hagyma vagy a fokhagyma jóval kevesebb vízzel is beéri.
A számításnál figyelembe kell venni a talaj típusát is. A homokos talaj gyorsan átengedi a vizet, ezért gyakrabban, de kisebb adagokban érdemes öntözni. Az agyagos talaj viszont jobban tartja a nedvességet, itt ritkábban, de többet kell öntözni. A humuszos talaj valahol középen van, ez a legideálisabb öntözés szempontjából.
Ne feledd, hogy ezek az értékek nyári csúcsfogyasztásra vonatkoznak. Tavasszal és ősszel jóval kevesebb vízre van szükség, télen pedig általában egyáltalán nem kell öntözni. Egy jó automata rendszer ezért mindenképpen rendelkezik esőérzékelővel és talajnedvesség-mérővel, hogy ne öntözzön feleslegesen.
A szükséges eszközök és anyagok
Mielőtt nekikezdenél, érdemes összeírni, hogy mire lesz szükséged. Az alapanyagok listája elsőre ijesztőnek tűnhet, de valójában nem olyan bonyolult. A legfontosabb elem a vezérlőegység, ami az egész rendszer agya. Egy 4-6 zónás vezérlő körülbelül 25-40 ezer forintba kerül, és ez már tartalmaz WiFi-kapcsolatot is, amit okostelefonról tudsz irányítani.
A mágnesszelepek zónánként kellenek, ezek nyitják és zárják a vizet az egyes körzetekben. Egy szelep 8-12 ezer forint, és mindenképpen vegyél minőségi darabokat, mert ezek a rendszer legkritikusabb elemei. A csövekből kétféle kell: a fővezeték általában 25 vagy 32 millis PE cső, a leágazások pedig 16 vagy 20 millisek. Számolj körülbelül 80-120 forinttal méterenként a vastagabb, 40-60 forinttal a vékonyabb csőre.
A szórófejek típusa függ attól, hogy mit akarsz öntözni. A pázsithoz a felugró szórófejek a legjobbak, ezek 3-8 méter sugarúak lehetnek, és darabja 2000-5000 forint. A virágágyásokhoz csepegtetőcső vagy csepegtetők kellenek, ezek jóval olcsóbbak, 200-500 forint méterenként. A bokrokhoz pedig állítható csepegtetők vagy mikroszórófejek a legmegfelelőbbek.
Szerszámokból szükséged lesz ásóra, csákányra, csőfűrészre vagy éles késre a csövek vágásához, és egy csőtoldó szerszámra, ha gyorscsatlakozókat használsz. Egy jó minőségű csőfektető ék is sokat segíthet, ha nem akarsz túl sokat ásni. Ezzel egy keskeny résbe be tudod fektetni a csövet anélkül, hogy az egész kertet feláshatnád.
A nyomás és vízhozam mérése
Mielőtt bármit megvennél, meg kell mérned, hogy mekkora nyomás és vízhozam áll rendelkezésedre. Ez alapvetően meghatározza, hogy milyen rendszert tudsz kiépíteni. A nyomást egy egyszerű nyomásmérővel tudod ellenőrizni, amit rá tudsz csavarni a kerti csapra. Az átlagos házi vízvezeték 2,5-4 bar nyomást biztosít, ami a legtöbb öntözőrendszerhez elegendő.
A vízhozamot úgy méred, hogy fogsz egy 10 literes vödröt, és megméred, hogy hány másodperc alatt telik meg a csapból. Ha például 20 másodperc alatt telik meg, az 30 liter per perc, vagyis 1800 liter per óra vízhozamot jelent. Ez egy átlagos érték, amivel már lehet dolgozni. Ha ennél kevesebb, akkor kisebb zónákat kell tervezned, vagy nyomásfokozót kell beszerezned.
A nyomás és a vízhozam összefügg: ha túl sok szórófej működik egyszerre, a nyomás lecsökken, és a szórófejek nem fognak rendesen működni. Ezért fontos, hogy minden zónában csak annyi szórófej legyen, amennyit a rendszer elbír. Egy átlagos 3 bar nyomású rendszerben egy zónában maximum 6-8 közepes méretű szórófej működhet egyszerre.
Ha kiderül, hogy a nyomás vagy a vízhozam nem elegendő, van néhány megoldás. Beszerelhetsz egy nyomásfokozót, ami 40-80 ezer forintba kerül, vagy csökkentheted a zónánkénti szórófejek számát. Egy másik lehetőség, hogy kisebb vízigényű szórófejeket használsz, például csepegtetőket a pázsit helyett, de ez persze nem minden esetben ideális.
A csőhálózat tervezése és fektetése
A csőhálózat tervezésénél az a cél, hogy minél kevesebb csövet kelljen lefektetni, de minden növény megkapja a szükséges vizet. A fővezeték a vízcsaptól indul, és ebből ágaznak le a zónák. Érdemes úgy tervezni, hogy a fővezeték a kert közepén vagy szélén haladjon, és onnan induljanak a leágazások, mint egy fa ágai.
A csöveket általában 20-30 centiméter mélyre kell fektetni, hogy ne legyenek útban kaszáláskor, de ne is fagyjon meg télen. Ha van lehetőséged, télen engedd le a vizet a rendszerből, vagy fújd ki kompresszorral, mert a megfagyott víz szétrepesztheti a csöveket. A csöveket legjobb egy keskeny árokba fektetni, amit utána visszatemetél.
A csövek csatlakoztatásánál használhatsz ragasztós kötést vagy gyorscsatlakozókat. A ragasztós kötés tartósabb, de ha később módosítani akarsz a rendszeren, nehezebb szétszedni. A gyorscsatlakozók praktikusabbak, de egy kicsit drágábbak. Mindenképpen figyelj arra, hogy minden csatlakozás tömör legyen, mert a szivárgás nemcsak vízpocsékolás, hanem a nyomást is csökkenti.
A mágnesszelepeket érdemes egy műanyag szelepdobozba tenni, ami védi őket az időjárástól és a szennyeződéstől. A szelepdobozt a föld szintjére kell telepíteni, hogy könnyen hozzáférj, ha javítani kell. A szelepekhez vezető elektromos kábeleket is védeni kell, ezeket általában a vízcsövekkel együtt fektetik le, de külön védőcsőben.
A szórófejek és csepegtetők telepítése
A szórófejek telepítésénél az a lényeg, hogy egyenletes lefedettséget érj el. A pázsitra telepített felugró szórófejeket úgy kell elhelyezni, hogy a szórási körök átfedjék egymást legalább 50 százalékban. Ha túl messze vannak egymástól, száraz foltok maradnak, ha túl közel, akkor meg pazarolod a vizet.
A felugró szórófejeket úgy telepítsd, hogy a talaj szintjével legyenek egy magasságban. A legtöbb szórófej állítható magasságú, így könnyen be tudod állítani a megfelelő szintre. A szórófejek körül érdemes egy kis kavicsos réteget kialakítani, hogy ne tömődjön el sárral. A szórási szöget is be tudod állítani, így sarokban vagy széleken is tudsz öntözni anélkül, hogy az utcára vagy a szomszéd kertjébe lőnéd a vizet.
A csepegtetők telepítése egyszerűbb, de itt is fontos a pontos tervezés. A csepegtetőcsövet közvetlenül a növények tövéhez kell fektetni, és rögzíteni kell, hogy ne mozduljon el. A csepegtetők általában 30-50 centiméterenként vannak a csövön, de vannak állítható csepegtetők is, amiket pontosan oda tudsz tenni, ahova szeretnéd.
A mikroszórófejek a bokrok és cserjék öntözésére ideálisak. Ezeket általában egy kis oszlopra szerelik, hogy a víz ne a törzsre, hanem a gyökerek körül a földre kerüljön. A mikroszórófejek vízfogyasztása jóval kisebb, mint a hagyományos szórófejekké, így egy zónában több is elférhet belőlük.
A vezérlőegység beállítása és tesztelés
A vezérlőegység telepítése viszonylag egyszerű, de fontos, hogy védett helyre kerüljön. Legtöbben a garázsban vagy a ház falán, egy előtető alatt telepítik. A vezérlőhöz 230 voltos áramellátás kell, de a szelepekhez csak 24 voltos kábel megy, amit a vezérlő biztosít. A kábelezésnél figyelj arra, hogy minden vezeték megfelelően szigetelt legyen, és ne érjen földet.
A vezérlőegység programozása eleinte bonyolultnak tűnhet, de a legtöbb modern rendszer már nagyon felhasználóbarát. Beállítod, hogy melyik zóna mikor és mennyi ideig öntözzön, és a vezérlő automatikusan végzi a dolgát. Egy átlagos beállítás szerint a pázsitot naponta 15-20 percig, a virágágyásokat 10-15 percig, a bokrokat pedig kétnaponta 20-30 percig érdemes öntözni.
A tesztelés a legizgalmasabb rész. Indítsd el egyesével az összes zónát, és nézd meg, hogy minden szórófej megfelelően működik-e. Ellenőrizd, hogy nincs-e szivárgás a csatlakozásoknál, és hogy a szórófejek megfelelő irányba és távolságra szórnak-e. Ha valami nem stimmel, most kell módosítani, mert később, amikor már benőtte a fű, sokkal nehezebb lesz.
Az első pár napban figyeld a rendszert, és finomhangold a beállításokat. Lehet, hogy valamelyik zónának több vagy kevesebb időre van szüksége, vagy át kell állítani az öntözés időpontját. A legtöbb növény reggel szereti a vizet, mert akkor van ideje felszívni, mielőtt a nap felmelegíti a talajt. Az esti öntözés is működik, de akkor nagyobb a gombásodás veszélye.
