Bab és borsó termesztése a kertben

A bab és a borsó azok közé a zöldségek közé tartoznak, amiket még a kezdők is viszonylag könnyen meg tudnak termeszteni. Mindkettő hüvelyesként nitrogént köt a talajban, ami azt jelenti, hogy nem csak maguknak termelnek tápanyagot, de a kerted többi növényének is segítenek. A legnagyobb előnyük talán az, hogy nem kívánnak különösebb figyelmet, és ha egyszer elültetted őket, nagyjából maguktól fejlődnek. Persze van néhány alapvető dolog, amit érdemes tudni róluk, mert bár mindkettő hüvelyes, a termesztésük mégis eltér egymástól.

A bab melegigényes növény, ami azt jelenti, hogy csak akkor ültetheted ki, amikor már biztosan elmúlt a fagy veszélye. A borsó viszont hidegtűrő, sőt, kifejezetten szereti a hűvösebb időjárást, ezért már kora tavasszal, akár márciusban is kikerülhet a földbe. Ez a különbség alapvetően meghatározza, hogy mikor és hogyan érdemes nekikezdeni a termesztésüknek. Mindkét növénynek vannak futó és bokor változatai, és a borsónál is találkozol majd a zöldborsó és a cukorborsó megkülönböztetéssel, ami nem csak a fajtát, hanem a felhasználást is befolyásolja.

Ha most kezded a kertészkedést, akkor valószínűleg az a kérdés, hogy melyiket válaszd. A válasz egyszerű: mindkettőt érdemes kipróbálni, mert különböző időszakokban teremnek, és más-más igényeik vannak. A borsó tavasszal és kora nyáron ad termést, míg a bab a nyári melegben érzi jól magát. Így tulajdonképpen egymást kiegészítve biztosíthatnak friss hüvelyest a konyhádba a szezon nagy részében.

Futó vagy bokor változat

Az első döntés, amit meg kell hoznod, hogy futó vagy bokor típusú növényeket szeretnél termeszteni. A bokorbab általában 40-60 centiméter magasra nő, és nem igényel támasztékot. Gyorsan érik, körülbelül 50-60 nap alatt learatható, és egyszerre hozza a termését. Ez praktikus, ha konzervezni vagy fagyasztani szeretnél, mert egy időben sok babot kapsz. A futóbab viszont akár 2-3 méterre is felmászik, ha van mire, és folyamatosan terem egész nyáron, amíg rendszeresen szeded róla a hüvelyeket.

A borsónál hasonló a helyzet. A bokorborsó 50-70 centiméter magas lesz, és bár néha jól jön neki egy kis támasz, alapvetően megállja a helyét támasztás nélkül is. A futóborsó 150-200 centiméterre is megnőhet, és neki mindenképpen kell valami, amin felmászhat. A futó változatok általában hosszabb ideig teremnek, és többször is lehet róluk szedni.

A bokorfajták előnye, hogy kevesebb helyet foglalnak, és nem kell bajlódni támrendszer építésével. Ha kis kertet művelsz, vagy csak kipróbálnád a termesztést, ezekkel érdemes kezdeni. A futófajták viszont kisebb területen is nagyobb termést adnak, mert felfelé növekednek, nem oldalra terjeszkednek. Ráadásul a szedésük is kényelmesebb, mert nem kell annyit görnyedni. Egy jól megépített támrendszeren futó babok vagy borsók látványosak is, szinte dekorációként is funkcionálnak a kertben.

Zöldborsó és cukorborsó közötti különbség

A zöldborsó az, amit hagyományosan ismerünk: kifejlődött szemeket eszünk, a hüvelyt kidobjuk. Ezeket akkor szeded, amikor a szemek már jól kitöltik a hüvelyt, de még nem keményedtek meg. A friss zöldborsó édes és omlós, teljesen más, mint amit fagyasztva vagy konzervből ismersz. A fejtése persze időigényes, de sokan pont ezt tartják a borsótermesztés egyik kellemes rituáléjának.

A cukorborsó esetében viszont a hüvelyt is megesszük. Ezeket fiatalon, még lapos állapotban szeded, amikor a szemek alig látszanak benne. A hüvely ropogós, édes, és nincs benne az a kemény rostszál, ami a zöldborsó hüvelyét ehetetlenné teszi. Van egy harmadik típus is, amit cukorcsemege borsónak vagy snap pea-nek hívnak: ezeket akkor szeded, amikor a szemek már kifejlődtek, de a hüvely még mindig ehető és édes. Ez tulajdonképpen a két másik típus keresztezése.

A cukorborsó termesztése egyszerűbb, mert nem kell várni, amíg a szemek teljesen kifejlődnek, és a szedés is gyorsabb, hiszen nem kell fejteni. Viszont nagyobb mennyiségre van szükség, ha jól akarsz lakni belőle, mert a hüvely nagy része víz. A zöldborsó koncentráltabb tápanyagforrás, és jobban is laktat. Ha fagyasztani szeretnél, a zöldborsó praktikusabb, mert kevesebb helyet foglal a mélyhűtőben.

Vetés és talajigény

A borsót márciustól kezdve vetheted, amint a talaj megmunkálható. Nem baj, ha még hűvös az idő, sőt, a borsó kifejezetten szereti a 10-15 fokos hőmérsékletet. Ha túl későn veted, és beüt a nyári meleg, akkor a növény stresszbe kerül, kevesebbet terem, és a hüvelyek is keserűek lesznek. Április végén, május elején már általában túl késő a vetés, kivéve, ha van egy hűvösebb, árnyékosabb sarok a kertedben.

A babot viszont csak akkor vetheted, amikor a talaj már legalább 15 fokos, és biztosan elmúlt a fagyok veszélye. Ez általában május közepét jelenti. Ha korábban veted, a mag könnyen elrothad a hideg, nedves földben. A bab szereti a meleget, és minél melegebb a talaj, annál gyorsabban csírázik és fejlődik.

Mindkét növény szereti a laza, jól áteresztő talajt. Nehéz, tömődött agyagban nehezen fejlődnek, mert a gyökereik nem tudnak megfelelően levegőhöz jutni. Ha ilyen talajod van, érdemes homokot vagy komposztot bedolgozni. A túl sok friss trágya viszont nem jó nekik, mert akkor inkább lombosodnak, és kevesebb hüvelyt hoznak. Mivel nitrogént kötnek, alapvetően nem is igényelnek sok tápanyagot. Egy átlagos kerti talaj, amibe komposztot dolgoztál, tökéletes lesz nekik.

A vetési mélység körülbelül 3-4 centiméter, a magok közötti távolság 5-8 centiméter lehet. A sorok között hagyjál 40-50 centimétert, hogy kényelmesen tudj közöttük járni és kapálni. A futófajtáknál a sorokat akár sűrűbben is vetheted, ha függőleges támrendszert használsz.

Támrendszer építése

Ha futófajtát termesztesz, a támrendszert már a vetés előtt érdemes felállítani, hogy később ne kelljen bolygatni a növényeket. A legegyszerűbb megoldás egy bambuszrúd vagy faléc, amit minden növény mellé szúrsz. Ezek 180-200 centiméter magasak legyenek, és jó mélyen, legalább 30 centiméterre szúrd a földbe, hogy stabilan álljanak.

Egy másik népszerű módszer a zsinóros támasz. Ehhez két végén egy-egy erős karó kell, közöttük pedig feszesen kifeszített zsinórok, amiket 15-20 centiméteres távolságra helyezel el egymás felett. A növények ezeken kapaszkodnak fel. Ez a megoldás jól működik, ha hosszú sort termesztesz.

A borsónál használhatsz gallyakat is, amiket egyszerűen beszúrsz a növények mellé. A borsó indái könnyen megkapaszkodnak rajtuk. Ez a legősibb módszer, és ha van a kertedben néhány vágásra ítélt bokor, akkor praktikus is. A gallyak legyenek elágazóak, így több kapaszkodási pontot adnak.

Vannak készen kapható fémrácsok és műanyag hálók is, amik kifejezetten futónövényekhez készültek. Ezek tartósak és újrafelhasználhatók, de drágábbak, mint a házilag készített megoldások. A lényeg, hogy bármelyik támrendszert is választod, legyen elég stabil, mert egy teljesen benőtt futóbab vagy borsó sor meglepően nehéz tud lenni, főleg szeles időben.

Öntözés és gondozás

A borsó és a bab is szereti a vizet, de egyik sem bírja a pangó nedvességet. A borsónál különösen fontos a rendszeres öntözés virágzáskor és hüvelyképződéskor, mert ha ilyenkor kiszárad, a hüvelyek fejlődése megáll, és keserűvé válnak. Heti 2-3 alkalommal alaposan öntözd meg, hogy a víz mélyre jusson. Felületes locsolgatás helyett jobb ritkábban, de alaposabban öntözni.

A bab kissé szárazságtűrőbb, de neki is kell a víz, főleg amikor virágzik és hüvelyeket hoz. Ha túl száraz az idő, a virágok lehullanak, és kevesebb termést kapsz. A levelek hervadása egyértelmű jel, hogy öntözésre van szükség. Viszont vigyázz, mert a túl sok víz gombás betegségeket okozhat, főleg ha a levelekre is jut a locsoláskor. Érdemes reggel öntözni, hogy napközben a növények felszáradhassanak.

A gyomirtás fontos, amíg a növények még kicsik. Később, amikor már benőtték a területet, a gyomok úgysem tudnak igazán elszaporodni. Kapáláskor légy óvatos, mert a gyökerek sekélyen futnak, és könnyen megsérülnek. Inkább a felszínt lazítsd, ne ássd túl mélyre a kapát.

Tápanyagpótlásra általában nincs szükség, de ha úgy látod, hogy a növények sápadtak vagy gyengén fejlődnek, adhatsz nekik egy kis komposztteát vagy általános célú szerves trágyát. Kerüld a magas nitrogéntartalmú műtrágyákat, mert attól csak lombosodnak, de kevés hüvelyt hoznak.

Szedés és tárolás

A borsót akkor szedd, amikor a hüvelyek szépen kitöltöttek, de még fényesek és zöldek. Ha túl sokáig várakozol, a szemek keménnyé és lisztessé válnak. A cukorborsót viszont fiatalon, még lapos állapotban érdemes leszedni, amikor a hüvely ropogós és édes. Naponta nézd át a növényeket, mert gyorsan fejlődnek, és ami tegnap még kicsi volt, az ma már lehet, hogy túlérett.

A babot akkor szedd, amikor a hüvelyek már kifejlődtek, de még könnyen kettétörnek, és ropogósak. Ha hajlítod őket, és nem törnek el, hanem csak meghajlanak, az azt jelenti, hogy már túl öregek, és rostosak lesznek. A futóbabnál különösen fontos a rendszeres szedés, mert ha hagysz rajta túlérett hüvelyeket, a növény abbahagyja az új virágok képzését.

Mindkét növényt óvatosan szedd, hogy ne sérüljön meg a növény többi része. Egy kézzel fogd meg a szárát, a másikkal pedig húzd le a hüvelyt. Ha csak úgy rántod, könnyen kitépheted az egész növényt vagy letörheted az ágakat.

A frissen szedett borsó és bab a hűtőben körülbelül egy hétig eláll, de minél hamarabb felhasználod, annál jobb. A borsó cukortartalma szedés után gyorsan átalakul keményítővé, ezért ha teheted, még aznap dolgozd fel. Ha fagyasztani szeretnél, a borsót előbb forrald le 2-3 percig, majd hűtsd le hideg vízben, és csak utána tedd a fagyasztóba. A babot is hasonlóan kezeld.

Gyakori problémák

A levéltetű az egyik leggyakoribb kártevő, ami mindkét növényt megtámadhatja. Főleg a borsón szaporodik el könnyen, a hajtások végén csoportosulva. Ha időben észreveszed, egy erős vízsugarral le tudod mosni őket, vagy használhatsz természetes rovarölő szappant. A katicabogarak és a fátyolkák természetes ellenségei a levéltetveknek, érdemes őket betelepíteni a kertbe.

A lisztharmat szintén gyakori, főleg a borsónál, ha túl sűrűn vetted, vagy rossz a légáramlás. A leveleken fehér, lisztes bevonat jelenik meg. Megelőzésként tartsd tisztán a környéket, és ne öntözz este, hogy a levelek ne maradjanak nedvesek éjszakára. Ha már megjelent, használhatsz kénes permetszert vagy tejes oldatot.

A csigák szívesen rágják a fiatal hajtásokat. Ha problémát okoznak, szórj körülöttük tojáshéjat vagy fűrészport, vagy állíts ki sörcsapdákat. A madarak is szeretik a frissen vetett magokat, ezért érdemes lehet hálóval letakarni a vetést, amíg ki nem kelnek a növények.

Ha a virágok lehullanak termés nélkül, az általában stressz jele: túl meleg van, túl száraz, vagy épp ellenkezőleg, túl hideg. A borsó különösen érzékeny a hőmérsékletre, és ha 25 fok fölé megy a hőmérséklet, abbahagyja a virágzást. Ilyenkor nem tudsz mit tenni, csak kivárni a hűvösebb időt, vagy árnyékolni a növényeket.

Vetésforgó és talajjavítás

A bab és a borsó után érdemes olyan növényt ültetni, ami profitál a talajban maradt nitrogénből. A káposztafélék, a saláták vagy a spenót jó választások. Viszont ugyanarra a helyre ne ültess újra hüvelyest legalább három évig, mert könnyen felhalmozódnak a talajban a specifikus kártevők és betegségek.

Amikor learattad a növényeket, ne húzd ki őket gyökerestül. Vágd le őket a talaj szintjében, és hagyd a gyökereket a földben. A gyökérgümőkben tárolt nitrogén így bekerül a talajba, és a következő növények hasznosítani tudják. A levágott növényi részeket komposztálhatod, vagy bedolgozhatod zöldtrágyaként.

Ha van lehetőséged rá, ültess a bab és borsó mellé más növényeket is. A retek, a saláta vagy a sárgarépa jól megfér mellettük, és kihasználják a köztük lévő helyet. A futófajták alá ültethetsz árnyéktűrő növényeket, mint a spenót vagy a saláta, amik profitálnak a félárnyékból.