Amarillisz hajtatás

Spread the love

A téli időszak nem kényezteti a növénybarátokat sokféle színpompás virággal, a legtöbb szobanövény nem ebben az időszakban virágzik, sokkal inkább pihenőidejüket töltik. Akadnak persze ilyenkor is vidám, szívmelengető virágos dísznövények, mint például a karácsonyi kaktusz vagy a mikulásvirág, melyek az ünnepi hetek gyakori kísérői.

Sok szempontból izgalmasabb mindkettőnél az amarillisz, ez az érdekes hagymás ugyanis nem egyszerűen káprázatosan szép, hanem a virágzás eléréséhez bonyolult nevelési ceremóniát kíván meg, így aki télen is szívesen bíbelődne valamilyen növénnyel, kincset lelhet benne!

Az amarillisz egy dél-amerikai eredetű trópusi, szubtrópusi klímán élő növény. Valójában amit a köznyelv amarillisznak hív, az igazából a hippeastrum, persze ez a növény is az amarilliszfélék családjába tartozik, így a név nem fatális tévedés, mindenesetre botanikailag nem teljesen pontos. Mivel trópusi növényről van szó, a mi klímánkon szobanövényként kell tartani, de legalábbis az őszi, téli hetekben a biztonságos beltérben a helye, tavasztól a nyár végégig pedig kiköltöztethető a balkonra, vagy akár a kertbe is.

Az amarillisz intenzív nemesítés alatt áll, ami azt jelenti, hogy folyamatosan érkeznek új és még újabb fajtái, így a színeket vagy a virágformát tekintve a kínálat hatalmas. Az amarillisznevelés egy hosszú, ciklikus folyamat, mely évszakonként más és más teendőket követel meg a hobbikertésztől. Az egyszerűség kedvéért, és mivel december van, kezdjük a leírást ott, ahol most épp aktuális!

Az ősszel pihentetett gumók az év utolsó hónapjára már készen állnak a hajtatásra. Akinek tavaly már volt amarillisze, most veheti elő a szeptember környékén eltett hagymákat, aki pedig újoncként vág a nevelésbe, mostanában veheti meg a boltban kapható, előnevelt hagymákat. Vásárláskor a nehéz, méretes, feszes példányok élvezzenek előnyt, a kicsi, puha hagymákból nem lesznek szép virágok.

A vörös foltokkal tarkított gumók nem egészségesek, ezeket ne vigyük haza!

A hagyma gyökereit óvatosan szedjük szét, a száraz, letöredező gyökereket válasszuk le, majd a gumót az ültetés napján pár órára áztassuk langyos vízbe úgy, hogy a víz csak a gyökereket érje. Az ültetőedény a hagyma méretének kétszerese legyen, közegként általános termő-, vagy virágföldet használjunk. A hagymát úgy helyezzük a földbe, hogy a felső harmada kilátsszon, majd alaposan öntözzük be, és ezzel az első fázis véget is ért. Megjegyzendő, hogy számos helyen úgy árulják az amarilliszt, hogy már megfelelő edényben, megfelelő mélységben foglal helyet a gumó, ebben az esetben nincs teendő. A nevelés most veszi kezdetét!

Az amarillisz a télen virágzó növények többségével ellentétben kifejezetten szereti a meleget, ezért ültetés után kerüljön egy legalább 22-24 Celsius fokos sarokba, akár a fűtőtest közvetlen közelébe. A sarok nem véletlen került említésre, ugyanis a virághagyma ebben a növekedései szakaszban fényt nem igényel, sőt, amikor 2-3 hét elteltével az első hajtás majd előbújik, a növényt kell fedni, például egy arra alkalmas kartondobozzal, vagy egy keménypapírból csavart csákóval.

Erre a magas szár nevelése miatt van szükség, mert a fénymegvonás arra kényszeríti a növényt, hogy magasabbra növessze a szárat. Ne feledkezzünk meg az öntözésről és az időnként tápoldatozásról sem, a növekedés energiát igényel! A csákó vagy doboz egészen addig maradjon a növényen, míg a szár körülbelül 30 centiméteres nem lesz. Ekkor levehető a takarás, és az amarillisz átkerülhet egy napfényes, világos helyre. Az ültetés vagy a nevelés kezdetét követő nagyjából hatodik-nyolcadik héten, mikor a szár már 60-70 centiméter magas, jó eséllyel megjelennek az első virágok, a virágzás várható ideje pedig bő két hét.

Az amarillisz jócskán termel virágport, egyeseknek ez irritáló, allergizáló hatású lehet, ebben az esetben a portokok kimetszésével a probléma azonnal megszüntethető. A virágzási idő megnyújtható, ha növény minden este hűvösebb helyre kerül. A viszonylag rövid virágos időszak másképp is kitolható, amennyiben például kéthetes időközökkel újabb és újabb hagymákat kezdünk el hajtatni, hosszú hetekig mindig lesz virágos amarilliszünk.

Az elvirágzott amarilliszeket a tavasz derekától lehet a szabadba vinni, de akár a lakásban is maradhatnak. A legjobb a meleg fekvésű, félárnyékos hely, az amarillisz nem kedveli az erős, közvetlen napsütést. Rendszeres öntözéséről ne feledkezzünk meg, és ritkásabban tápoldatot is kaphat a növény. Az ősz első napjaiban kezdjük meg a pihentetést, vagyis helyezzük a gumókat hűvös, sötét helyre, például egy pincébe, homokágyba fektetve. Decembertől kezdve pedig újra elkezdhető a virágnevelés!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük