Diófa ültetése és gondozása

A diófa ültetése komoly elköteleződést jelent, hiszen egy olyan fát telepítesz, amely akár évszázadokig is élhet, és generációkon át szolgálhatja a családot. Nem véletlen, hogy a régi parasztházak udvarán szinte mindig állt egy-egy tekintélyes diófa.

A termés mellett az árnyékot is értékelték, ráadásul a diófának különleges tulajdonságai vannak: levelei illóanyagokat bocsátanak ki, amelyek távol tartják a rovarokat. A telepítés időzítése kritikus kérdés, hiszen egy rosszul megválasztott időpont akár azt is eredményezheti, hogy a fa nem gyökeresedik meg. Az őszi és tavaszi ültetésnek is megvannak az előnyei és hátrányai, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben az ősz a kedvezőbb.

Ilyenkor a fa már nyugalmi állapotban van, a gyökerek viszont még képesek növekedni, amíg a talaj hőmérséklete 5 fok fölött marad. A fajtaválasztás sem elhanyagolható szempont: vannak korai és késői érésű fajták, vékony és vastag héjúak, és ami talán a legfontosabb, vannak olyanok, amelyek jobban bírják a magyar éghajlatot, míg mások inkább a melegebb régiókban teljesítenek jól.

A megfelelő fajta kiválasztása

A diófafajták között óriási különbségek vannak, és amit a kertészetben kapsz, az nem feltétlenül lesz megfelelő a te kertedbe. A legismertebb fajta nálunk a Milotai 10, amely kifejezetten magyar nemesítés, és jól alkalmazkodik a hazai viszonyokhoz. Október végén, november elején érik, a termése közepes méretű, de megbízható.

Van egy másik népszerű fajta, a Milotai bőtermő, amely nevéhez híven valóban bőségesen terem, de egy kicsit érzékenyebb a tavaszi fagyokra. Ha olyan területen élsz, ahol gyakoriak a késői fagyok, inkább válassz késői virágzású fajtát.

A Cisco fajta például kifejezetten későn virágzik, így elkerüli a tavaszi fagykárokat, ráadásul a termése nagyméretű és vékony héjú. Az egyetlen hátránya, hogy kissé igényesebb a talajra nézve, szükséges a jó vízelvezetés.

A Chandler egy kaliforniai fajta, amely óriási terméseket hoz, de nálunk csak a melegebb régiókban érdemes próbálkozni vele. A Fernor és a Fernette francia fajták, amelyek szintén jól beváltak Magyarországon, különösen a Dunántúlon. Mindkettő ellenálló a baktériumos foltosság ellen, ami a diófák egyik legnagyobb problémája.

Fontos szempont még a fa végső mérete is. A hagyományos fajták 15-20 méter magasra is megnőhetnek, ami egy kisebb kertben problémát jelenthet. Léteznek félszáras és törpe alanyra oltott fajták is, amelyek kisebb méretűek maradnak, de ezek általában drágábbak és kevésbé hosszú élettartamúak.

Ha van hely, mindig a nagyra növő, saját gyökerű vagy magoncalanyra oltott fát válaszd, mert az lesz a legtartósabb.

Mikor ültess: ősz vagy tavasz?

Az őszi ültetés október közepétől november végéig tart, amíg a talaj nem fagy meg. Ebben az időszakban a fa már levelet hullatott, a nedvkeringés lelassult, így a gyökerek sérülése kevésbé stresszes számára. A talaj még elég meleg ahhoz, hogy a gyökerek új szálakat növesszenek, és tavasszal, amikor a fa indul, már van egy kialakult gyökérrendszere.

Ez óriási előny, mert a fa sokkal jobban bírja majd az első nyár szárazságát.

A tavaszi ültetés március közepétől április végéig lehetséges, amikor a talaj már felengedett, de a rügyek még nem fakadtak ki. A probléma a tavaszi ültetéssel az, hogy a fa hamarabb indul, mint ahogy a gyökerei kellően megerősödnének.

Emiatt fokozottabb figyelmet igényel az öntözés, és nagyobb a kockázata annak, hogy a fa nem gyökeresedik meg rendesen. Vannak azonban helyzetek, amikor a tavaszi ültetés az egyetlen lehetőség: ha túl nedves a talaj ősszel, vagy ha olyan területen élsz, ahol nagyon hideg a tél és fennáll a veszélye, hogy a frissen ültetett fa elfagy.

A konténeres csemetéket tulajdonképpen egész évben lehet ültetni, kivéve a forró nyári hónapokat és a fagyos időszakot. Ezek a fák zárt gyökérzettel rendelkeznek, így az átültetés kevésbé stresszes számukra.

Viszont drágábbak, és a diófánál nem mindig éri meg, mert a fa olyan gyorsan növekszik, hogy egy jól kezelt csupasz gyökerű csemete egy-két éven belül beéri a konténereset.

Helyszín és talaj előkészítése

A diófa igényes a helyszínre. Napfényre van szüksége, legalább napi hat óra közvetlen napsütés, de inkább több. Árnyékban elsorvad, és alig terem. A szél sem mindegy: egy védett, de nem teljesen zárt hely az ideális. A diófa magas lesz, és a szél könnyen letörheti az ágait, ha túl kitett helyen áll. Ugyanakkor a teljesen zárt, pangó levegőjű helyek kedveznek a gombás betegségeknek.

A talaj mélysége kritikus. A diófának erős karógyökere van, amely akár 3-4 méter mélyre is lehatolhat. Ha sekély a termőréteg, vagy van egy vízzáró réteg a talajban, a fa növekedése korlátozott lesz. Agyagos, tömődött talajon érdemes javítani a szerkezeten, homokot és komposztot dolgozni a földbe.

A diófa nem szereti a savanyú talajt, az ideális pH 6,5 és 7,5 között van. Ha bizonytalan vagy, érdemes talajvizsgálatot végeztetni, mert egy túl savanyú talaj komoly problémákat okozhat.

A talajvíz szintje is számít. Ha túl magas, a gyökerek fulladnak, és a fa elpusztul. Legalább másfél méter mélyen kell lennie a talajvíznek. Ha ez nem teljesül, akkor dombocskát kell építeni, és arra ültetni a fát. Az ültetőgödröt legalább két héttel az ültetés előtt érdemes kiásni, hogy a talaj megülepedjen. A gödör mérete 80x80x80 centiméter, de ha van rá lehetőség, lehet még nagyobb is.

A kiásott földet keverd össze érett komposzttal vagy jól lezajlott trágyával, de vigyázz, nehogy friss trágyát használj, mert az megégeti a gyökereket.

Az ültetés lépésről lépésre

Amikor megérkezik a csemete, ha csupasz gyökerű, azonnal ültesd el, vagy ha ez nem lehetséges, csorgasd be ideiglenesen egy árokban. A gyökerek soha ne száradjanak ki. Ültetés előtt vizsgáld meg a gyökérrendszert, és vágd le az esetleges sérült, törött gyökérdarabokat.

Egy éles metszőollóval vagy késsel dolgozz, ne roncsold a gyökereket. Ha a gyökerek nagyon szárazak, áztasd be őket néhány órára vízbe, akár egy vödörbe is teheted.

A gödör közepére egy kis dombocskát kell formálni a földből, és erre helyezd rá a fa gyökérrendszerét úgy, hogy a gyökerek szépen szétterüljenek minden irányba. A gyökérnyak – az a hely, ahol a törzs átmegy a gyökerekbe – kerüljön talajszint fölé, körülbelül 5-10 centiméterre. Sok kezdő hibája, hogy túl mélyre ülteti a fát, és akkor a törzs tövénél pangani fog a víz, ami korhadáshoz vezet. Ha oltott fát ültetsz, az oltási helynek mindenképpen a talajszint fölött kell maradnia.

Miután a fa a helyén van, kezdd el visszatölteni a gödröt a feljavított földdel.

Rétegekben dolgozz, és minden réteget óvatosan tömörítsd, hogy ne maradjanak légzsebök a gyökerek között. Közben locsold meg a földet, ez segít a tömörítésben és biztosítja, hogy a föld szorosan kapcsolódjon a gyökerekhez. Amikor a gödör tele van, formálj egy kis öntözőgyűrűt a fa körül, hogy a víz ne folyjon el, hanem a gyökerekhez jusson.

Karó használata vitatott kérdés. A diófa elég erős törzsű, és ha nem túl szeles a terület, nem feltétlenül szükséges. Ha mégis karót használsz, azt az uralkodó szélirányból helyezd el, és csak lazán kösd hozzá a fát, hogy legyen mozgástere. A túl szoros rögzítés megakadályozza, hogy a törzs megerősödjön.

Az első évek gondozása

Az első évben a legfontosabb feladat az öntözés. A frissen ültetett fa gyökérrendszere még nem tud mélyre hatolni, ezért teljesen rád van utalva. Száraz időben hetente egyszer alaposan öntözd, de ne locsold minden nap egy kicsit, mert az csak a felszíni gyökereket erősíti.

Inkább ritkábban, de bőségesen adj vizet, hogy a nedvesség mélyre jusson. Egy felnőtt fa körül 50-80 liter víz is elfolyhat egy öntözés alkalmával.

A gyomok komoly konkurenciát jelentenek a fiatal fának, ezért a törzs körül legalább egy méteres sugarú területet tartsál gyommentesen. Nem kell teljesen kopaszra kapálni, de ne engedd, hogy magas gyomok vegyék el a fényt és a tápanyagot. Sok kertész mulcsot használ, ami egyszerre tartja nedvesen a talajt és gátolja a gyomokat. Kéregmulcs, szalma vagy fűnyírás is megfelel, de ne tedd közvetlenül a törzshöz, mert az nedvességet tart, és gombás fertőzést okozhat.

A metszés az első években minimális. A cél az, hogy a fa erős vázat alakítson ki. Az első évben ne metssz semmit, hadd gyökeresedjen meg nyugodtan. A második évtől kezdve alakítsd ki a korona alapját: válassz ki 3-4 erős, egyenletesen elosztott ágat, amelyek lesznek a fő vázágak, és a többit távolítsd el. Ezek az ágak legyenek legalább 60-80 centiméterre a talajtól, és ne közvetlenül egymás fölött nőjenek. A diófa nem szereti az erős metszést, ezért mindig csak a szükséges minimumot vágd.

Trágyázás az első évben általában nem szükséges, ha jól előkészítetted a talajt. A második évtől kezdve tavasszal adj egy adag érett komposztot vagy szerves trágyát a fa körül, de ne közvetlenül a törzshoz. A diófának szüksége van nitrogénre, foszforra és káliumra, de a túltrágyázás több kárt okoz, mint hasznot. Egy túltrágyázott fa túl gyorsan növekszik, a szövetei puhák lesznek, és fogékonyabbá válik a betegségekre.

Betegségek és kártevők

A diófa leggyakoribb betegsége a baktériumos foltosság, amelyet a Xanthomonas arboricola baktérium okoz. A tünetek tavasszal jelentkeznek: a leveleken és a fiatal hajtásokon fekete foltok jelennek meg, a termés héja is megfertőződhet. Nedves, hűvös időben terjed a leggyorsabban. Sajnos nincs igazán hatékony vegyszeres védekezés ellene, a megelőzés a lényeg: válassz ellenálló fajtát, és ügyelj arra, hogy a fa jó szellőzésű helyen álljon.

A diófamoly lárvái a termésben károsítanak. A hernyó belerág a fejlődő dióba, és tönkreteszi a belet. A védekezés nehéz, mert amikor a tünetek láthatóvak, már késő. Feromon csapdákkal lehet monitorozni a rajzást, és ha szükséges, akkor permetezni, de a permetezés időzítése kritikus. A legtöbb hobbikertésznek nincs meg hozzá a felszerelése és a tudása, ezért gyakran be kell érni azzal, hogy a kár egy részét elfogadjuk.

A diótermés-fúrólégy szintén a termést támadja. A lárvák a zöld héjban fejlődnek, és feketévé teszik azt. A megtámadott diók héja nem válik le rendesen, és a dió bele is keserű ízt kaphat. A védekezés hasonló a diófamolyéhoz: permetezés a kritikus időszakban, de ez hobbikertben ritkán valósul meg.

A levéltetvek inkább esztétikai problémát jelentenek, mint komolyat. Elszívják a nedvességet a levelekből, és mézharmatot termelnek, amin penészgombák telepednek meg. Egy egészséges fa ezt általában kibírja, de ha túl erős a fertőzés, lehet permetezni rovarölő szerrel vagy akár csak erős vízsugarral lemosni őket.

Termésérés és szüret

A diófa nem terem azonnal. Egy magról nevelt fa akár 8-10 évig sem hoz termést, az oltott fajták viszont 4-5 év után már kezdenek teremni. Az első termések általában szerények, de ahogy a fa erősödik, évről évre több dió érik rajta. Egy jól fejlett, termőkorú diófa 30-50 kilogramm diót is adhat évente, de ez függ a fajtától, a gondozástól és az időjárástól is.

A diók érése őszre esik, általában szeptember végétől október végéig. Tudod, hogy érett a dió, amikor a zöld héj megrepedezik, és a dió kiesik belőle. Nem kell várni, amíg az összes lehull, de az sem jó, ha túl korán szeded, mert akkor a bél még nem fejlődött ki teljesen. A legtöbb kertész megvárja, amíg a diók maguktól kezdenek hullani, és akkor naponta összeszedi őket.

A szüret után a diót meg kell tisztítani a zöld héjtól, ha még rajta van. Ez nem mindig könnyű, mert a héj festéket tartalmaz, ami barna foltokat hagy a kezeden. Gumikesztyű használata ajánlott. A megtisztított diót aztán meg kell szárítani, különben penészedni fog. Terítsd szét egy szellős, árnyékos helyen, és hagyd ott néhány hétig. A jól szárított dió héja kemény, és ha megrázod, zörög benne a bél.

A tárolás is fontos. A diót hűvös, száraz helyen kell tartani, lehetőleg hálós zsákban vagy lélegző tárolóban. Túl meleg helyen avasodó lesz, túl nedves helyen pedig penészedik. Jól tárolt dió akár egy évig is eláll, bár az íze idővel veszít a frissességéből. Sok ember a fagyasztót is használja hosszú távú tárolásra, ami bevált módszer, főleg ha már kifejtve tárolod a diót.

Metszés és koronaformázás

A diófa metszése nem olyan egyszerű, mint más gyümölcsfáké. A diófa nem szereti, ha erősen megmetszik, és a metszési sebek lassan gyógyulnak. Ráadásul a metszés után erősen vérzik, vagyis nedvet szivárogtat, ami gyengíti a fát. Ezért a metszést mindig a nyugalmi időszak végén, február végén vagy március elején kell végezni, amikor a legerősebb fagyok már elmúltak, de a nedvkeringés még nem indult be igazán.

A fiatal fa metszésénél a cél a váz kialakítása. Egy központi vezérhajtást és 3-4 erős vázágat alakíts ki, amelyek egyenletesen oszlanak el a törzs körül. Ezek az ágak legyenek széles szögben, legalább 45 fokban a törzshöz képest, mert a szűk szögű ágak könnyen letörnek. Az első években csak a konkurens hajtásokat és a befelé növő ágakat távolítsd el, a többit hagyd növekedni.

A termőkorú fánál a metszés célja a korona szellősségének megőrzése és a beteg, törött ágak eltávolítása. A diófa a fiatal hajtásokon terem, ezért nem kell úgy metszeni, mint például az almafát. Ha túl sűrű a korona, ritkítsd ki, hogy a fény és a levegő bejusson, de ne vágj túl sokat. Egy jó szabály, hogy évente a fa tömegének legfeljebb 10-15 százalékát távolítsd el metszéssel.

Az idős, elhanyagolt fáknál néha szükség van felújító metszésre. Ez több évet vesz igénybe, mert nem lehet egy évben mindent levágni. Fokozatosan távolítsd el a túl sűrű részeket, a keresztező ágakat és az elhalt részeket. Az idős diófa meglepően jól regenerálódik, ha türelmesen, több év alatt alakítod vissza a koronáját.