A sóder minősége és az utólagos gondozás is meghatározza a beton tartósságát

A kisebb betonozási munkálatokhoz nagyon sokan nem hívnak szakembert, mert egy járda, egy kiülő, egy autófeljáró vagy egy kerti sütögető alapját némi felkészülés és egy kevéske gyakorlat után az emberek zöme maga is el tudja végezni. Egy kis segítséggel legalábbis mindenképpen!

Csakhogy nem véletlenül tanulják sokan a betonozás folyamatát és technikáját szervezett oktatásban, hiszen ahhoz, hogy rendkívül tartós és minőségi betonfelületet kaphassunk, elengedhetetlen lesz odafigyelnünk bizonyos részletekre. Hogy mégis mi kell a tartós beton elkészítéséhez? Ennek az alapelveit jártuk körbe az alábbiakban!

A sóder minősége nagyon lényeges

A beton egyik legfontosabb alapanyaga a cement és a víz mellett a sóder. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel az ömlesztett anyaggal tudnak a legtöbbet spórolni, így megfelelő lesz a közeli patakból kitermelni néhány talicskával, vagy kiásni az évekkel ezelőtt megmaradt, időközben már befüvesedett sóderhalmot, csakhogy ezzel rögtön alá is írtuk leendő betonfelületünk tartósságának halálos ítéletét.

Ahhoz ugyanis, hogy homogén betont kaphassunk, elengedhetetlen lesz a tiszta sóder alkalmazása, ami mentes minden idegen anyagtól és hulladéktól. Ez lehet egyszerű föld vagy agyag, növényi származék – például korhadt faágak –, de emberi szemét is, ezáltal fém, üveg, netán műanyag, a betonmasszába keverve sajnos a száradást követően drasztikusan meggyengíthetik a szerkezet homogenitását.

Ezeken a pontokon ugyanis gyengébb lesz a beton egysége, így már kisebb erőhatás vagy külső tényező mellett repedezés, töredezés léphet fel, ahová aztán bejuthat a nedvesség, fagyos időjárás esetén pedig a kis repedésekből egyre mélyebb vájatok keletkeznek, mígnem eljutunk oda, hogy pár éven belül fel kell törnünk a betont a sóderben maradt sok idegen anyag miatt.

A megfelelő szemcseméretre szintén oda kell figyelni

A minőség mellett azonban még egy nagyon fontos dologra oda kell figyelni az ömlesztett anyag kapcsán, ez pedig nem más, mint a szemcseméret. Nem véletlen ugyanis, hogy olyan sokféle sódertípus közül válogathatunk, hiszen mindegyiknek megvan a maga helye az egyes betonozási munkák során. Nekünk pedig tisztában kell lennünk vele, hogy az éppen aktuális folyamathoz melyikre lesz szükségünk!

Az egészen aprószemű sóder például mindig a finomabb munkálatokhoz alkalmas, aljzatkialakítások, vékony betonrétegek felvitele esetén jó szolgálatot tehet, míg a nagyobb szemcseméret értelemszerűen a felhasználhatóságot is befolyásolja. Alapozáshoz, autófeljáróhoz vagy bármilyen 5-10 centiméternél vastagabb betonfelülethez ugyanis legalább 0-16-os vagy 0-24-essóderre lesz szükségünk.

A helyes keverési arány is meghatározó

A minőségi alapanyagokról ugyan még sokat lehetne beszélni, hiszen nagyon lényeges, hogy mindig friss, porhanyós cementet és tiszta, nem állott vizet alkalmazzunk a betonozáskor, azonban a tartósság szempontjából ennél lényegesebb lehet az, hogy milyen keverési arányokkal dolgozunk.

Sokan úgy tartják, hogy az a jó beton, amibe minél több cement kerül, csakhogy önmagában a cement egy kötőanyag, ha túl kevés van belőle, akkor nem alakul ki erőteljes kapcsolat a kőzettörmelék darabkái között, ha viszont túl sok, akkor cementpép keletkezik, ami szintén gyengíti a kötést, hiszen túl sok köztes anyag kerül a masszába, holott a masszív jelleget inkább a kavicsok adják majd.

Emiatt rendkívül fontos odafigyelni a beton helyes keverési arányára annak ellenére is, hogy nyilvánvalóan senki sem áll majd ott mérőpoharakkal és egyebekkel azért, hogy minden darab kavics és minden deciliter víz pontosan ki legyen számolva. A keverési arány azonban jellemzően 75 százalék sóderből, 15 százalék cementből és nagyjából 10 százalék vízből áll.

Nyilván az arányok során oda kell figyelnünk arra, hogy mennyire sűrű vagy híg masszára van szükségünk, hiszen egy alapozáskor előbbi tulajdonságok a fontosak, a hézagkitöltéskor, a jó ülepítéskor viszont a folyósabb betonpép egyszerűbben eldolgozható lesz. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a sóder mennyire volt nedves a felhasználáskor, hiszen magas víztartalom esetén kevesebb, szárazabb ömlesztett anyag mellett viszont több víz alkalmazandó.

Mindent tönkre tehetünk, ha elmarad az utólagos gondozás

A helyes keverési arányok elsajátítása azonban még mindig nem minden, ha tartós betont szeretnénk kialakítani házilagos körülmények között. Sokan rendszerint azzal rontják el a folyamatot, hogy kihagyják a képletből az utólagos gondozást, márpedig a friss betonfelület rendkívül sérülékeny, ami azt jelenti, hogy némi törődést igényel majd a részünkről.

Ez azt jelenti, hogy a frissen elterített, bedöngölt és elsimított betonfelületet meg kell majd óvnunk a környezet viszontagságaitól, a fagytól, a hótól, az esőtől, az erős napsugárzástól, de még a túl szeles idő sem használ neki, mert túl gyorsan kiszárítja a masszát, ami elégtelen kötést eredményez.

Az elhangzottak miatt mindig megfelelő időjárási körülmények között igyekezzünk betonozni, ha pedig nagy eső vagy erős napsugárzás van kilátásban, akkor érdemes lehet lefedni valamivel, ügyelve arra, hogy ne alakuljon ki dunszthatás, mert hosszabb távon az is meggyengítheti majd a szerkezetet.

Ami azonban még az elhangzottaknál is fontosabb, hogy a friss betont napokon át locsolni kell, nem szabad engedni, hogy kiszáradjon. Ez azért lényeges, hogy még a maradék cement is reakcióba tudjon lépni, ezáltal sokkal erősebb, szilárdabb felületünk legyen a legapróbb pórusokban is.

Áztatni természetesen nem szabad, a víznek soha nem szabad megállnia a felületen, mert kimossa a cementet a masszából, ami viszont gyengíti a kötést. Ezért szokták mondani, hogy a friss beton olyan, mint az újszülött, mindentől óvni kell nagyjából 20-30 napig, de ha betartottuk a szabályokat, akkor egy rendkívül masszív, évtizedekig tartós felületet kaphatunk eredményül, amit később már bátran terhelhetünk.

Amennyiben hasznosnak találtad a bejegyzést nyomj egy Like-ot!