Csíráztatási tudnivalók

Spread the love

Az év eleji holtszezon éppen alkalmas arra, hogy kipróbáljuk a beltéri növénytermesztés egy érdekes ágát, a csíráztatást. A művelet egyszerű, olcsó, az eredmény pedig egészséges szuperélelmiszer.
Az év első hónapjaiban a friss, saját termesztésű zöldségekről le kell mondanunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne mód saját nevelésű egészséges élelmiszert előállítani.

Az otthoni csíráztatás ebben jelent megoldást, ráadásul nagyon egyszerű és szórakoztató műveletről van szó, melybe akár a gyerekeket is be lehet vonni, hogy kedvet csináljunk számukra a tavaszi konyhakertezéshez!

De mi is az a csíráztatás?

A csíráztatás azt jelenti, hogy a zöldségfélék magjaiból egy egyszerű keltetési eljárással zsenge magoncokat, költőien szólva újszülött növényeket nevelünk. A csíráztatott növények roppant egészségesek, ugyanis a csírázás során a magban megtalálható eltartalékolt tápanyagok alkotóelemeikre bomlanak, ennek során aminosavak, vitaminok szabadulnak fel, valamint az ásványi anyagok is könnyebben emészthető formát öltenek.

Röviden összefoglalva a csíráztatás során a növényi mag legértékesebb, legkoncentráltabb hatóanyagait nyerhetjük ki, még mielőtt a zöldségféle a növekedéséhez felélné azokat. Egy hasonlattal élve olyan mindez, mintha egy teletankolt autót kapnánk kézhez, csak üzemanyag helyett vitaminokkal, ásványi anyagokkal feltöltve!

Érdemes tudni, hogy nem minden mag alkalmas a csíráztatásra, így például a fényezett, feldolgozott, csávázott (vagyis vegyszerrel kezelt), vagy sugarazással fertőtlenített magokból nem fog csíranövény fejlődni. Érdemes a művelethez direkt erre a célra készített magokat beszerezni valamilyen vegyszermentes forrásból, például erre szakosodott bioboltból, megbízható gazdaboltból, vagy ismerős piaci árustól.

Az ismeretlen forrásból származó magok is használhatóak házi csávázást (fertőtlenítést) követően, ha például citromleves-ecetes áztatást és forróvizes öblítést alkalmazunk. Ez az eljárás azonban nagyban rontja a csírázóképességet, vagyis egységnyi magból jóval kevesebb példány fog kihajtani. Természetesen a későbbiekben mi magunk is előállíthatunk csírázásra szánt magokat, így a vetőanyag forrása a lehető legtisztább lesz!

A csíráztatás első lépése tehát a megfelelő magok beszerzése, ezután kezdődhet a nevelés. Maga a folyamat egyáltalán nem bonyolult, és a helyigénye is csekély. A csíráztatáshoz sose földet használjunk, ugyanis az szennyeződéseket rejthet (még akár a saját kerti talajunk is), sokkal jobb megoldás egy csíráztató edény használata, ami lehet bolti alkalmatosság, de akár egy befőttes üveg, vagy több kisebb lapos edény. Az edényeket alaposan fertőtlenítsük, többször mossuk el, végül bő vízben öblítsük át.

A magokat 6-8 órára áztassuk vízbe, hogy megszívhassák magukat, majd helyezzük őket az edénybe. A befőttes üveg azért praktikus, mert annak a szájára egy darab sűrű szövésű műanyag hálót lehet gumizni, így a csírák napi egy-két alkalommal elvégzendő átmosása roppant egyszerű lesz.

Az átöblítés nagyon fontos, a magoknak nem szabad befülledniük és állott vízben heverniük. Az átmosáshoz a csapvíz megfelel, de használhatunk palackos mentes vizet, sőt, desztillált vizet is, hiszen jelen esetben a víz ásványi anyag tartalma nem tényező.

Az átmosás során az esetlegesen megjelenő törmelékdarabokat, hibás magokat távolítsuk el. A csírázási idő a zöldség fajtájától függ, általában 2-3 nap, de egy héten belül egészen biztosan fogyasztható csírákat kapunk, a kész állapotot jelzi, ha a hajtások már pár milliméteresek.

Fogyasztás előtt a növénykéket alaposan öblítsük esetleg centrifugáljuk (például egy erre alkalmas salátamosó készülékben). Nagyon fontos tudni, hogy a csírák nagy koncentrációban tartalmaznak vitaminokat, ásványi anyagokat így túlzott fogyasztásukat kerülni kell, valamint például állapotos kismamáknak, időseknek, egyes krónikus betegségben szenvedőknek, vagy kisgyermekeknek nem feltétlen javallottak, legalábbis orvosi tanács hiányában.

A csírák nyersen is ehetők, de hőkezelésükkel biztosítható, hogy baktériummentesek legyenek, így főzéshez is felhasználhatóak. A csírák a szedést követően hűtőben 1-2 napig tarthatóak el, így érdemes mindig annyit nevelni egyszerre, ami el is fogy szinte azonnal.

Az utolsó kérdés pedig, hogy mely növényfélék alkalmasak a csíráztatásra?

Többek között remek alany a mustár, a rukkola, a zsázsa,  a lencse, a lucerna, a búza, a köles, a vöröshagyma, a napraforgó, a vöröskáposzta, vagy akár a brokkoli! A csíráztatásban elmerülni kívánó biokertészeknek ajánlott a vonatkozó szakirodalom tanulmányozása, szakcikkek olvasása, így megtudhatják, hogy az egyes zöldségfélék pontosan milyen hatóanyagokban bővelkednek, vagyis könnyebben összeállítható lesz egy egészséges és kiegyensúlyozott étrend!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.