Gyümölcsfa tanácsok
Az ősz a gyümölcsfa ültetések egyik főszezonja, a csemeték egészen november végéig a kertekbe kerülhetnek, hogy a telet átvészelve majd a következő tavasszal korán elinduljon a fejlődésük.
Sok kertbarát vásárol ezekben a hetekben gyümölcsfa csemetét, ám sajnos gyakran a hirtelen ötletek (kevésbé magyarosan fogalmazva az impulzusvásárlás) és a kedvező árak vezérlik őket, pedig a gyümölcstermő növény sok évre szóló befektetés, így érdemes alaposan átgondolni a beszerzést, még a vásárlás előtt!
A gyümölcsfa választás folyamatában több fontos szempontot kell észben tartani. Az egyik leglényegesebb, hogy olyan gyümölcsöt telepítsünk, melyet valóban szívesen fogyasztunk. Hiába kínál a kertészet vagy a piaci árus mélyen ár alatt például egy szép szilva csemetét, ha a háziak közül senki nem szereti ezt a gyümölcsöt!
Az első tehát annak eldöntése legyen, hogy mely fa termését enné legszívesebb a család! A következő lépés a kert adottságainak felmérése! A legtöbb gyümölcstermő a napos, meleg fekvést, a tápanyagdús, jó vízgazdálkodású talajt, és a fagymentes, huzatmentes helyet kedveli.
Amennyiben valamelyik paraméter hiányzik, vagy pótolni kell azt (például a talaj feljavításával, részleges cseréjével), vagy olyan gyümölcsfélét kell keresni, melynek igényei jobban illeszkednek a kert adottságaihoz.
Nem mellékes a választott faj leendő mérete sem! Az almafajták többsége például kompakt, 3-5 méteres, így kis kertekben is elférnek, a dió ellenben hatalmas monstrummá fejlődik, így szűk helyre ültetve évekkel később biztosan gondot okoz.
Számolni kell azzal is, hogy a gyümölcstermők többsége a díszfáknál több törődést igényel, mindenképpen lesznek növényvédelmi feladatok, jó eséllyel metszési teendők, és többféle kártevő megjelenésével is kalkulálni szükséges. A bátortalanabb kezdő gyümölcsnevelőknek ezért elsősorban a könnyebben nevelhető oltványok, illetve a kevesebb törődést igénylő honos fajok, azokon belül is a régi magyar fajták ajánlhatóak.
Mikor a csemete már kiválasztásra és megvásárlásra került, következhet az ültetés folyamata. Szót kell ejteni a kiszerelésekről ezen a ponton! A szabadgyökerű csemetékhez jellemzően két ember kell, a konténeres és földlabdás növényeket akár egyedül is könnyedén el lehet ültetni.
A szabadgyökeres fácskák szállítása könnyebb, ugyanakkor a begyökeresedési arányuk rosszabb, inkább tömeges telepítéshez (utcafronti fasorhoz például) valók inkább. A konténeresek szinte biztosan megerednek, áruk azonban magasabb, és szállításuk is nehézkesebb. Fontos tudni azt is, hogy a szabadgyökerű fákat csak október közepe és november vége között lehet ültetni, míg a konténereseket a téli jeges hetek kivételével gyakorlatilag bármikor.
Térjünk vissza az ültetéshez, mégpedig a gyakorlati oldal felől közelítve! A telepítés előtt két fő feladat lesz, az első az ültetőgödör kialakítása, a másik a csemete vízbe állítása, vagy konténeres példányok esetén a beiszapolása. Utóbbi művelet az egyszerűbb, a hazaszállított csemetét egy napra egy vödör vízbe kell állítani, konténeres kiszerelés esetén pedig alaposan meg kell öntözni.
Az ültetőgödörnek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet vagy földlabda kényelmesen elférjen benne. A gödör aljára ajánlott komposztréteget, vagy friss istállótrágyát teríteni, a tápanyaggal mindig bőkezűen kell bánni, azonban fontos, hogy a tápanyag réteget fedjük be félarasznyi magasan földdel, a gyökerek ugyanis nem érintkezhetnek közvetlenül a tápanyaggal.
A csemete gyökérzetét ültetés előtt nem kell metszeni, csupán a sérült, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani, a konténeres daraboknál még erre sem kell figyelni. Behelyezéskor a magasságot úgy kell beállítani, hogy a szemzés helye a felszín felett legyen, a legjobb módszer az, ha a gödörbe állított csemetére lassan visszaszórnjuk a földet, és mindeközben időnként óvatosan körbetapossuk törzset, vagyis tömörítjük a talajt. Mikor az ültetést sikerrel befejeztük, kötelező egy bőséges beöntözéssel lehet útjára indítani a fát, valamint az első hetekben többször öntözzük a fát a szokásosnál bővebb mennyiségű vízzel.
Sokan tartanak a friss telepítés kidőlésétől, azonban a helyes ültetést követően ettől nem kell tartani. Amennyiben mégis karózásra és kötözésre lenne szükség, mindig vastag madzagot kell használni, a vékony zsinór vagy damil ugyanis megvághatja a zsenge törzset! A fiatal csemetéket a tél beálltától kezdve, a hirtelen fagyok idején földkupacolással kell megvédeni, ilyenkor egy bő arasznyi magasan szükséges földet halmozni a törzs köré.
A törzs a csikorgó hidegekben nádszövetes betekeréssel is védhető, ezzel a fagykárokat is megelőzhetők, és az éhes rágcsálók károkozását is ki lehet védeni!
